Aromaterápia, Panarom, Életérzés

Minden 2011 őszén kezdődött. Akkor ugyanis elindultam egy nehéz, rögös, ám élményekkel teli úton, hiszen nagyot mertem álmodni, s ehhez bizony, akkor még két gyermek és egy férj, munka mellett, főiskolára indultam. Igen, természetesen a szülésznői oldalam szerettem volna megerősíteni.

Felnőttként, anyaként nekivágni egy ilyen kihívásnak, nem könnyű. Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy megtalálom a másik felem, és mellé még sok-sok mély barátot tudhatok majd mögöttem.

A szülészet területe felénk, az ország déli része felé, igencsak elmaradott. Nem a technikai felszerelésekre, a műszerekre gondolok, hanem a szemlélettel, a holisztikus hozzáállással vannak gondok. Bár már akkor is a természetes szülés híve voltam, de nem volt lehetőségem belelátni, mennyire másképpen is lehet.

2011 őszén, egy hozzám nagyon közel álló szülésznő kolléganő megfertőzött az aromaterápia iránt. Ódákat zengett azokról a képzésekről, amiken részt vett, amik szülésznőknek szólt. Hallani se hallottam róla, hogy ilyen lehetőségünk is van. Sebaj, akkor elhatároztam, én is egyszer ott leszek. Az évek során az összes könyvet elolvastam, belemélyedtem az aromaterápiába, s elkezdtem használni mind a munkámban, mind az anyaságomban. A hatásokat, amiket tapasztaltam, bármerre jártam, mindenhol elmondtam.

Ám a képzés még váratott magára. A főiskolai vizsgaidőszakok, a harmadik gyermekünk érkezése mind-mind távolabbra sodort a várva várt képzéstől. De ugye életemnek az az időszaka másról szólt, így maradtam az autodidakta módszeremnél, s lelkesen alkalmaztam továbbra is az aromaolajokat.

2017 novemberében, életem egyik legnehezebb időszaka köszöntött be. Gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak az orvosok a mi szeretett, csodálatos Édesapánknál. A világ összeomlott bennem….hogy történhet meg ez, egy ilyen életvidám, tevékeny, aktív fiatalos Apukával, Nagypapával. Minden gondolatom körülötte forgott.

Ám egyik nap szembejött velem az interneten a Panarom weboldala. Újra átfutott a gondolatomban, most talán eljött az időm.

2018. február 12. Hét évet vártam erre napra. Vegyes érzésekkel indultam el otthonról, s hagytam itthon a fiúkat. Eljött a nap, amire készültem. De sokat gondolkodtam, ott-e a helyem most. Hiszen pár nappal előtte kísértük utolsó útjára édesapánkat. Vajon menjek? Inkább kihagyom, most úgyse tudnék koncentrálni, figyelni. Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Aztán erőt vettem magamon. Nem hagyom ki, erre vártam évek óta. Hajnalban keltem, mindenkinek elkészítettem a szendvicsét, kikészítettem a gyerekek ruháját, s beültem a kocsiba, elindultam Budapestre. Időben érkeztem meg, izgatott voltam, odatalálok-e, hol fogok parkolni, s itthon a fiúk rendben elkészülnek-e. De minden jól alakult. Megtaláltam, itt vagyok, félve kopogtam az ajtón, s nyitottam be. Egy csoda, ami fogadott. Hófehér falak, isteni illat és a Panarom ismert színei, logója. Aztán megérkezett elém Hanna, akivel már hónapokkal előbb számtalan emailt váltottam. Bekísért az oktató terembe. Isteni meleg tea volt az asztalokon.

Reggel 8 órakor elkezdődött a nap. Hevesen dobogott a szívem, de jó, hogy eljöttem, már az illat, a környezet amibe érkeztem, megnyugtatott.

Feller Adrienne, a Panarom megálmodója egy csodás idézettel kezdte meg ezt a két napot. Ittam minden szavát, nem győztem jegyzetelni. Annyi idézetet hallottam, ami mind-mind illet rám, hogy olyan érzésem volt, mintha nekem szólna minden elhangzott mondat. Repült az idő, hallgattam volna Adriennet egész estig. Teljesen kikapcsoltam, nem gondolkodtam, csak szívtam magamba a tudást.

A második nap felülmúlta az előzőt is. A kártyák, az illatok, a kapuk melyek megnyíltak bennem.

Adrienne személye, kisugárzása olyan energiát adott, amire nem számítottam, Úgy indultam el otthonról, hogy biztos voltam benne, olyan tudás anyaggal érkezem haza, amit eddig bár használtam, de most elmélyültebben, magabiztosan tudom majd használni.

Ám én nem csak tudást kaptam ebben a két napban. Nőiességem, anyaságom kiteljesedését, önismeret, segítőkészség, odaadás ölelte körül a napomat. Olyan csodás nőt ismerhettem meg Adrienneben, hogy még ma is ezekből a gondolatokból töltődöm.

S a nap végén, bár senki nem beszélt a gyászról, az elmúlásról, Adrienn egy keveréket ajánlott nekünk. S ez a Persephone-az átváltozás, a gyász illata. Ez sem véletlen, mint ahogy semmi sem az az életünkben. Ezzel az illóolajjal a kezemben, a megnyugvással és szeretettel, hálával a szívemben tértem haza aznap.

Nincsenek véletlenek. Nemhiába kellett várnom nekem erre a képzésre hét évet. Most volt itt az időm. Most kellett a lelkemnek a legjobban. A sors most akart megajándékozni ezzel az élménnyel, hogy az összetört szívemnek vigaszt nyújtson. Hogy megismerhessek egy olyan csodálatos asszonyt, aki értünk, nőkért dolgozik nap mint nap. Aki a hatalmas tudását olyan szeretettel adja át, amiből még hetekig táplálkozunk. Köszönöm Neked, Adri. Örökké hlás leszek ezért a két napért.

Úgy érzem, valami elkezdődött egy szülésznő életében, ott, akkor február közepén. Ez bizony nálam már függőségi tüneteket mutat.

Bár eredetileg “csak” ezt a képzést szerettem volna elvégezni, de már most nézem a következő képzések időpontjait, lelkesen készítem el a könyvetekből a recepteket, s örömmel tölt el, amikor a kamasz fiaim szagolgatják az elkészített keverékemet, hogy könnyebben tudjanak az iskolában koncentrálni.

Köszönöm, köszönjük mi Nők, édesanyák Nektek Adri.

Hamarosan újra érkezem.

 

Tündi

“Az anyák gyakorló angyalok”

 

 

Ez is érdekelhet…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..